Miért nem mindegy, mivel játszik a gyerek az első években?

Egy kisgyerek számára a játék nem szórakozás — legalábbis nem csak az. Ez az a tevékenység, amin keresztül a világ érthetővé válik. Hogyan illeszkednek egymáshoz a formák, mi történik, ha valamit leejt, hogyan reagál a másik, ha elveszi a tárgyát — ezek mind tanulási pillanatok, amelyek nem tanteremben, hanem padlón ülve, kézzel fogva, kísérletezve zajlanak. A játék a gyerek munkája, és ahogy a munka minősége számít, úgy számít a játék minősége is.

Ez nem azt jelenti, hogy minden percet irányítani kell, vagy hogy csak "okos" játékokat szabad a kezébe adni. A szabad játék, az unalom, a kísérletezés nélkül — ezek is fontosak. De az, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre, befolyásolja, milyen irányban indulhat el a felfedezés.

A fejlesztő jellegű játékok mögött általában az a gondolat húzódik meg, hogy a gyerek valamilyen képességét célzottan támogatja — legyen az finommotorika, logikus gondolkodás, térbeli érzékelés, nyelvi fejlődés vagy szociális készségek. Nem feltétlenül látványos módon, nem tesztek és feladatlapok formájában, hanem természetesen, a játék folyamatában. A gyerek nem tudja, hogy "most fejlődik" — csak azt érzi, hogy érdekes, hogy megoldotta, hogy folytatni akarja.

A kor szerinti illeszkedés itt kulcskérdés. Egy két éves és egy ötéves gyerek között óriási fejlődésbeli különbség van, és ugyanaz a játék teljesen más hatást vált ki a kettőnél. Ami az egyiknek éppen elég kihívást jelent ahhoz, hogy motiváló legyen, az a másiknak már unalmas vagy éppen frustráló. Ezért nem mindegy, hogy az ember csak "valami szépet" vesz, vagy valóban utánanéz, mi az, ami az adott gyerek fejlettségi szintjéhez illik.

A fejlesztő játékok webshopokban való böngészés sokak számára éppen ezért lehet hasznos — egy jól felépített kínálatban korcsoportok, készségtípusok és célok szerint lehet szűrni, ami nagy segítség, ha az ember nem pedagógus szakember, de szeretne tudatos döntést hozni. Nem kell mindent érteni — elég, ha az alapkérdésre van válasz: mire figyelek most ennél a gyereknél?

Az anyag és a minőség kérdése is felmerül, különösen kisebb gyerekeknél. A fa játékok iránti érdeklődés nem véletlen — tartósak, biztonságosak, és van bennük valami tapintható, nehézségi, valódi érzet, amit a műanyag sokszor nem tud adni. Ez nem azt jelenti, hogy a műanyag rossz — de a kettő között van különbség, és azt érdemes tudatosan mérlegelni.

A közös játék dimenziója sem elhanyagolható. Sok fejlesztő játék nemcsak akkor működik, ha a gyerek egyedül használja, hanem akkor igazán értékes, amikor egy felnőtt vagy egy másik gyerek is részt vesz. A kérdések, a közös próbálkozás, az, hogy valaki elmagyarázza, mi miért nem működik — ezek a pillanatok adják hozzá azt a réteget, amit a legjobb játék is csak feltételez, de nem tud maga megteremteni.

A játékválasztás végső soron nem egy egzakt tudomány. Nincs tökéletes döntés, és nem kell attól félni, hogy valami "rosszat" veszünk. A gyerekek rugalmasak, kreatívak, és sokszor a legegyszerűbb tárgyból is csodát csinálnak. De az, hogy az ember elgondolkodik azon, mit ad a gyerek kezébe, és miért — az már maga is egyfajta tudatos jelenlét, ami a játéknál is többet ér.